Magyarországi Új Apostoli Egyház

Szent úrvacsora

A szent úrvacsora az öröm és a hálaadás ünnepe. A megemlékezés lakomája, mert benne elsősorban megemlékezünk Jézus Krisztus haláláról, mint egyedülálló és mindörökre érvényes történésről.

A vallástétel lakomája is – vallástétel Jézus Krisztus haláláról, feltámadásáról és visszajöveteléről.

A szent úrvacsora háromszoros tekintetben közösségi lakoma – Jézus Krisztus együtt az apostolokkal, a hívőkkel és az istentisztelet gyülekezetével.

A szent úrvacsora fenntartja a lélek örök életét, és megadja számára a biztonságot, hogy életközösségben marad a megváltó Jézus Krisztussal (Jn 6,51-58). Jézus „teste és vére” ma kenyérként és borként, ostya formájában kerül átadásra.

A kenyér és bor a konszekráció, vagyis a megszentelés és annak szavai által lényegükben nem változnak, társul viszont hozzájuk Jézus teste és vére (konszubsztancia).

A szent úrvacsora ünneplésekor a kenyér és a bor az emberi természetet valamint Krisztus testének és vérének isteni mivoltát tükrözi.

A kenyér és a bor nem hasonlatok vagy szimbólumok Krisztus testére és vérére; Krisztus teste és vére valóban jelen van (reálprezencia).    

Jézus Krisztus áldozata is jelen van a szent úrvacsorában.

Hittel történő elfogadásával az ember magához veszi Jézus lényét, és új erőt merít ahhoz, hogy leküzdjön mindent, ami meggátolhatná lelkének örök üdvösségében (v.ö. Jel 12,11).